Korlátozó hiedelmeink tudattalanul gátolnak abban, hogy megvalósítsuk amire vágyunk. Ezeket a hiedelmeket gyermekkortól kezdve tanuljuk, szívjuk magunkba a hasznos és pozitív információk, tapasztalások mellett.
„Kutyából nem lesz szalonna”; „Boys don’t cry”; „Nem szeretlek, amikor rossz vagy”; „Most már túl késő változtatni”; „Semmi nincs ingyen / Meg lesz ennek a böjtje” – ismerős kifejezések?
Az óvatosságra ösztökélő intelmek mellett ezek is szép lassan beépülnek, majd akadályozhatnak abban, hogy kibontakoztassuk tehetségünket, megélhessük vágyainkat. Például a „Szedd össze magad, ezt igazán gyerekjáték megcsinálni” elvárás hiedelemként beépülhet úgy, mint „Mindent egyedül kell megoldjak, nem kérhetek segítséget. Ha segítséget kérek, alkalmatlannak fogok tűnni”.
Korlátozó hiedelmeink lehetnek saját magunkkal, vagy a világgal, a többi emberrel kapcsolatban. Ám lehetőségünk van megengedni magunknak, hogy túllépjünk ezeken a korlátjainkon.
Ahogy Edith Eva Eger írja A döntés című könyvében: „Mindig két világom van. Az, amelyiket én választottam és az, amilyet megtagadok, de az engedélyem nélkül is benyomakodik az életembe.”
Az érzéseink a mi érzéseink, akkor is, ha mások tettei vagy szavai váltják ki őket. Szabadságunk, lehetőségünk van eldönteni, hogy ezekhez a történésekhez hogyan viszonyulunk, azokra hogy reagálunk.
Ennek felismerése azzal a felelősséggel is jár, hogy mi magunk döntjük el milyennek látjuk, éljük meg a világot. E szellemben a negatívként megélt történések ránk tett hatásáért mást okolni bár sokszor kényelmes, de nem célszerű. Negatív hiedelmeinkkel sodródás helyett is ajánlatos tudatosan közelítenünk feléjük.
Érdemes megvizsgálni, hogy a megszokásból kilépve tekinthetünk-e ezekre az eseményekre más szemszögből. Biztos, hogy valódi problémával állunk szemben és az a mi problémánk? Látunk-e ezekben a helyzetekben, tehetünk-e velük valami építőt, előre vivőt? Valós a külső korlát, amit oly fojtónak érzünk, vagy egy belső korlátra találtunk? Miért ragaszkodunk ehhez a hiedelemhez, mit tesz ez lehetővé nekünk? Milyen lenne az életünk e hiedelem nélkül?
Ha felismerjük és megértjük ezeket az automatikus negatív gondolatainkat, lehetőségünk van azokat racionális, adaptív gondolatokkal helyettesíteni, átkeretezni.
Így megélhetjük azon szabadságunkat, hogy mi döntjük el mihez kezdünk korlátozó hiedelmeinkkel. Kitartó és tudatos munkával felszámíthatjuk ezen blokkjainkat, kiegyensúlyozottabbá és felszabadultabbá válhatunk.
Ehhez nyújt praktikus segítséget a következő gyakorlat: Korlatozo hiedelmek atkeretezese