Első saját élményű coachingom, ahol mint ügyfél bogoztam témáimat a 2010-es évek elején Csehországban történt. Akkor, ott úgy éreztem, hatékony, korrektül működő üléssorozaton vettem részt. Nekem megfelelően feldolgoztuk a témáimat, amiket vittem. Kaptam elég külső visszajelzést, sok átrágni és reflektálni valót. Mégis volt a folyamat közben és a végén egy megmagyarázhatatlan hiányérzetem.
„- Ez ennyi? És mikor jön a remegő száj, a párásodó szemek?
- Hol marad a megállíthatatlanul feltörő, purgáló zokogás?!
- Hol marad a katarzisom, kérem?!”
Az, hogy a versenyszellem tört elő belőlem, vagy az akkoriban rám oly jellemző perfekcionizmusom bugyogott fel, maradjon az én titkom.
Ma már tudom, számos dolog azokból az ülésekből a mai napig velem van. Sokszor alkalmazom az akkor tanultakat. Amikor pedig épp nem használom, amit ott elsajátítottam, vagy jobban tenném, ha legközelebb élnék a tudással, vagy az akkori alapra építve azóta továbbfejlődtem, értem a kérdésben.
Azóta saját bőrömön coachee-ként, valamint coach-ként is megtapasztaltam, hogy van, amikor az ülésen felmerült dolgok, később – napokkal, hetekkel, akár hónapokkal később – nyernek értelmet, kerülnek helyükre. Valamint azt, hogy az érzelmi töltöttség – oldottság sokféle lehet ülések közben.
Az elegy, amit az ügyfél karaktere, aktuális hangulata, igényei, a téma és a feladat jellege, a körülmények, a coachee és coach kölcsönhatása képez minden egyes alkalommal más mikrouniverzumot alkot.
Ez a sokféle mód, ez mind OK, amellett, hogy a jól képzett coach szakértelemmel dolgozzék, egy dolog fontos: minden azzal a szándékkal történjék egy ülésen, hogy az az ügyfél ügyét szolgálja.
A korántsem könnyed közös “utazáshoz” elengedhetetlen az összhang a coach és a coachee között: ezért egy kellemes kávé-tea-frissítő mellett díjmentesen, kötetlenül beszélgetve döntjük el, hogy belevágunk-e együtt.
Meghívhatom Önt egy kávéra-teára, vagy on-line beszélgetésre? Várom jelentkezését!
#coachingmindenkinek #fejlodnijo #coachingszubjektiv